A mese nem a gyerekszobában született.
A mese túlélési tudás volt.
Útmutató akkor, amikor az ember elakadt,
döntés előtt állt,
vagy nem értette, miért ismétli ugyanazokat a köröket.
A Várady Erika-féle meseállítás nem visszavisz a gyerekkorba.
Épp ellenkezőleg.
A jelenbe hoz meg.
Felnőtt élethelyzetekkel dolgozunk:
kapcsolatokkal,
belső konfliktusokkal,
döntésekkel,
elakadásokkal.
Olyan kérdésekkel,
amelyeket nem mindig lehet „észből” megoldani.
A mesék archetípusos képei
– a hős, az akadály, a segítő, az út –
nem kitalációk,
hanem belső térképek.
Ha jól kapcsolódunk hozzájuk,
megmutatják, hol állunk most
a saját történetünkben.
Ezért a meseállítás felnőtteknek szól.
Nem azért, mert „komoly”,
hanem mert igaz.
Nem kell szeretned a meséket.
Nem kell hinned bennük.
Elég, ha van benned egy kérdés.
A mese majd tudja a dolgát.
